„Naplóm a halásztanyán” és „Balatoni halmesék” Vaskeresztesen
A IX. Pinka-völgyi Halas napra kilátogatók mindjárt a bejáratnál egy érdekes strandra lehettek figyelmesek, ahol kicsi üvegekben víz, szalmakalapban úszók, az asztalon könyvek sorakoztak. A sátorban egy szalmakalapos, mosolygós fiatalember mesélt minden érdeklődőnek a könyveiről, a Balatonról, játszott a gyerekekkel, és természetesen senki sem távozhatott ajándék nélkül.
A könyvek szerzője Bodó Iván halászati mérnök, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt-nél 30 éve dolgozik, sokan „Matulaként” ismerik. És hogy miért Matula, és milyen könyveket látunk az asztalon, erről így mesél:
„Nagyon büszke vagyok erre a névre, hiszen gyerekektől kaptam egy horgászsuli alkalmával, és azóta is büszkén viselem. A könyvek pedig… A halak csendes társaságában jöttek a sorok, tulajdonképpen a tudás bújik meg ezekben a könyvekben. Az a természetszeretet, amivel én ezt a szakmát, ezt a hivatást űzöm. Vizes élőhelyeken töltöm életem jó részét, ezért is a víz alatti világ csodái bújnak a „Balatoni halmesék” című könyvben. Bár a címe mese - hiszen bármit el lehet jól mesélni, még a tudományt is -, ebben a könyvben azt írtam meg, hogy a négy éves kissrácból, aki olyan szerencsés helyre született, hogy az édesapjától, a nagyapjaitól nagybátyjaitól tanulhatott meg horgászni, hogy lett halászati mérnök. Tulajdonképpen az életpályám olvasható olyan lépésekben, ahogy a kisfiú megismerkedik az egyes halfajokkal, és ezek horgászatával.”
Arra a kérdésre, hogy képzeljük el ezt a sorok között, Bodó Iván így válaszol:
„Mondhatjuk, hogy egy tudatos tudathasadásban ülünk a csónakban: ott ül a négy éves kis Bodó, az édesapja vagy a nagyapja, de ott ül a halászati mérnök is, aki a kisfiú kérdéseire, amiket feltett az édesapjának, nagyapjának, kiegészítve a szakmai tudásával, válaszol az olvasónak. A könyv kortalan – tudjuk meg a szerzőtől - 6 évestől a nyugdíjasig szórakoztat.
Elmeséli: „Amikor felkért erre a Scolar kiadó - az ismeretterjesztő könyveik sorát szerették volna bővíteni Balatonnal kapcsolatossal - gondolkodtam, hogy kellene ezt megírnom. Lekönyököltem édesapám íróasztalára, és arra gondoltam: nem kell mást tennem, mint visszapörgetnem a filmet a kissrácig, aki belenéz a zamárdi kertben a kerti csap alatt a nagy dézsában úszó pontyok közé, és ez a látvány teljesen elvarázsolja. Ez a mikrovilág nyílik ki, mikor édesapjával elkezdik járni a Balatont.
Beszélgetésünket három kislány szakítja meg, mindenre kíváncsiak, és „Matula” csak mesél, elmondja, a kis üvegekben melyik víz miért átlátszó, hogy lehet „átlátszatlanná” varázsolni, és hogy ülepszik le ismét. Az asztal alól vödör kerül elő, benne többféle hínár, és egy moszattal borított kő, amin halikrát is felfedezhetünk. Végtelen türelemmel mesél, a gyerekek pedig hallgatják, és én már értem, miért is kaphat ilyen becenevet valaki gyerekektől…
„A mai napig megvan az első nagy bodorkámnak a garatfoga, ezt Balatonfüred és Tihany közötti ősnádasban fogtam az „egybebambusz” kis botommal. Innen bontom ki ezt a történetet napjainkig. – térünk vissza a könyvekhez, de gyanítom, a beszélgetés csak addig folytatódik, amíg meg nem jelenik egy újabb gyerekcsapat.
„A könyv alcíme: „Mindent a halaknak köszönhetek”, és ez valóban így van. Még a kislányom születését is, amit egy halfajnak köszönhetek, de ezt a gondolatot most nem fűzöm tovább, aki kíváncsi erre a titokra, az megtalálja rá a választ a könyvben. A másik könyv, a „Naplóm a halásztanyán” tulajdonképpen három év fontosabb eseményeit rögzíti, amit a vízpartokon töltöttem. Minden nap a naptárba felírtam 1-1 szót, amiről azt gondoltam, érdemes elmesélni a gyerekeknek. Újabb és újabb ismeretségekről, találkozásokról olvashatunk a könyv lapjain, természetesen a vízparton, élőlényekkel. Arra bíztat ez a könyv, hogy mindenki írjon naplót, járjon a természetben. Arról is lehet naplót írni, hogy ha csak kiteszünk egy lavór vizet a kertbe, elássuk talajszintre, és megfigyeljük, hogy telik meg élettel. A könyv kirándulásra bíztat, és arra, hogy írjunk naplót a találkozásainkról.
Rögtön arra gondolok, hogy a gyerekek manapság egy lépést sem tesznek okostelefon nélkül, és kíváncsiskodok, hogy lehet a mai gyerekek figyelmét lekötni a természetben?
A legfontosabb, hogy fel tudjuk hívni a gyerekek figyelmét arra, hogy mire kell figyelni és mit kell kivárni. Türelmetlen világban élünk, a gyerekekre millió impulzus árad. Abból a szempontból viszont talán könnyebb dolgunk van ezzel a témával, hogy a gyerekeket érdekli a víz alatti világ, hiszen titokzatos, a víztükör alatt nem látjuk, hogy mi történik, és ez a titokzatosság, és a szerencsefüggő várakozás, amiről a horgászat is szól, ez sok gyermeket megmozdít: sokan igyekeznek megtanulni horgászni. A Balatoni halmesékből az alapvető balatoni horgász módszereket is meg lehet tanulni, ahogy én megtanultam apámtól. A szerelék elkészítése is le van benne írva, de felnőtt korban is érdemes ezt a csodálatos tevékenységet megtanulni.
Még estig hallgatnám, de újabb kérdező fordul az asztalhoz, újabb történetek jönnek, újabb mesék. Két ajándék könyvvel távozom, amiket már másnap elkezdek olvasni. Először csak magam, aztán a hat éves kislányom jön, kíváncsiskodik, mi van a könyvben. Visszalapozok az elejére, és kis idő elteltével már ő is tudja, ki is Leveli Lívia…
Írta és fényképezte: Nagy Georgina
Kapcsolódó képgaléria
