Küzdelem a Gyöngyös halaiért
Korábban már hírt adtunk a Gyöngyös-patak kétségbeejtő helyzetéről, amely sajnos az utóbbi 10 napban még tudott tovább romlani. Munkatársaink és a hozzájuk csatlakozó önkéntes, gyakran nem horgász segítőik a lassacskán eltűnő patak legkritikusabb szakaszain, a fennmaradó kisebb-nagyobb vízzel borított szakaszokon próbálkoztak és próbálkoznak az ott rekedt halállomány mentésével.
Mivel a folyóvízi halfajok az eredeti élőhelyükön vannak a „legjobb helyen”, így amíg a lecsökkent vízszint ellenére az elszeparálódott szakaszokon még tapasztaltunk átfolyást, csak ott kíséreltük meg a halmentést, ahol az valóban indokolt volt.
Sajnos az ünnepi hét elejére a minimális vízmennyiség csordogálása is megszűnt, ezért a helyenként összetorlódott halmennyiséget a magas – szaknyelven fogalmazott - „kopoltyúszám” miatt indokolt volt menteni a pusztuláshoz vezető oxigénhiány kialakulása előtt.
A mentett fajok többsége változatos méretű domolykó, azonban szép számmal fordult elő sujtásos küsz, márna, szivárványos ökle, fenékjáró küllő (újabban dunai küllő), de elvétve paduc, vörösszárnyú keszeg, kövi csík, sebes pisztráng, és nem túl örömteli meglepetésként az inváziós naphal és ezüstkárász egyedei is hálóba kerültek. Az utóbbiak a hatályos jogszabályok alapján nem telepíthetők át más vízterületre.
A nagy mennyiségű, helyenként 300-400 db hal minél kisebb mértékű elhullással történő áttelepítése érdekében, - figyelembe véve a befogadásra leginkább alkalmas Rába és Pinka távolságát – Szövetségünk munkatársai a legközelebbi szombathelyi Csónakázó-tóba, illetve az Újperinti I. sz. tóba telepítették a mentett halállomány. A Gencsapáti környékén mentett halmennyiséget sikerült a Gyöngyös-patak felső, még vízzel ellátott szakaszára áthelyezni.
A tapasztalatok alapján, a víztest nagyságától a halak faj és méretösszetételétől függően 40-70%-ban menthetők le a kispatakok halállománya, mivel – főként a fenéklakó fajok közül - a kisebb és az ivadék-méretű egyedek gyakran meghúzódnak a növényzet és a kövek között. Emiatt ne lepődjön meg senki, ha már „mentett” területen ismételten lát összeállva halakat a zsugorodó vízben, ez nem azt jelenti, hogy nem, vagy nem jól végeztük el a feladatot. Sajnálatos, de ilyen esetben a víz folyamatos csökkenése miatt a megrekedt halak egy része menthetetlen. Gyakori probléma, hogy a megrekedt ivadék egy-egy területről nem menthető oly módon, hogy az áttelepítést követően reális esély lenne az életben maradásukra.
Az egész héten át zajlott halmentés során indokolt esetben természetesen többször is visszatértek munkatársaink egy adott helyszínre, és ha lehetséges, folytatják a halmentést az elkövetkezendő időszakban.
Ahogy korábban, most is arra kérjük a halállomány sorsáért aggódó horgászokat és helyi lakosokat, hogy amennyiben veszélyben lévő, halmentésre szoruló állományt észlelnek, elsősorban ne a közösségi médiában jelezzék a problémát, hanem közvetlenül Szövetségünket, illetve hivatásos halőreinket értesítsék.
Ismételten köszönjük mindenkinek, aki ebben a rendkívül nehéz helyzetben munkával, bejelentéssel, helyszín-megjelöléssel, önkéntes segítséggel, vízvételi lehetőség biztosításával, vagy néhány jó szóval hozzájárult halállományunk védelméhez!
A teljesség igénye nélkül – anélkül, hogy szándékosan kifelejtenénk valakit – külön köszönetünket fejezzük ki a hivatásos halőreink munkáját segítő, illetve önállóan halmentést végző alábbi segítőinknek:
Farkas Tamás, Máthé Zalán, Németh Balázs, Pankotay Gellért, Dr. Tóth Csaba, Tóth Mátyás, Búzás Zoé, Kiss Kornél Attila, Hujber Gábor, Kovács Adrián
Kapcsolódó képgaléria
