Horgászszakkör a répcelaki iskolában

A legfiatalabbak szakkörökön ismerkedhetnek a pecázás alapjaival, ahol nemcsak mindent megtudhatnak a halakról, de a természet tiszteletére is megtanítják őket.

A szilvaorrú keszeget arról lehet felismerni, hogy olyan az orra, mint a szilvának, a ponty pedig, miközben a víz fenekén úszkál, ha táplálékra akad, kissé fejen áll, ez a szokása szájának alakján is jól látszik, ahogyan a balin szájállásából is ki lehet következtetni, hogy leginkább alulról támad a vízfelszín közelében tanyázó küszre, vagyis minden horgász első halára, a snecire. Egy átlagember az előbbi mondat értelmét jó eséllyel csak részben értené meg, ám az általános iskola mintegy két tucat tanulója nagyon is tudta, miről van szó.

A horgászszakkörnek több mint egy évtizedes múltja van az iskolában – tudtuk meg Kádi Attilától, aki ötödik éve tanítja a jövő horgászait a pecázás alapjaira. Persze nem csak arra. A szakkörön szó esik a természet védelmének fontosságáról és a halakkal való szakszerű és kíméletes bánásmódról is, hiszen ha már nekünk akkora élményt ad a horgászás, ez a minimum, amit megtehetünk – fogalmazott a szakkörvezető.

A gyerekekkel gyorsan átismétlik, mi az, ami nélkül soha nem indulunk el horgászni: nem hiányozhat a horogszabadító, a merítőszák, és ha nagyobb halakra megyünk, a pontymatrac. A Móra Ferenc-iskolában kéthetente van horgászszakkör, mikor ott jártunk, a téma a halak felismerése volt, de a diákok számos érdekességet is megtudhattak. Például azt, hogy a domolykó a gyökerek között kutat táplálék után, és hogy nem minden hal testét borítja pikkely. A harcsának bőre van, az angolna pedig becsapós, mivel olyan apró és beágyazott pikkelyei vannak, hogy olyan, mintha bőre lenne. Szó esett arról is, hogy a gardahalászokat a Balaton partján annak idején a hegyről irányították, ugyanis a halrajok úgy csillogtak a napfényben, hogy könnyű volt őket észrevenni, ezért aztán a gardát látott halnak is hívták. Kiderült az is, mennyire óvatos a tófenéken táplálékot keresgélő ponty, amelyik egyből kiköpi a csalit, ha gyanús lesz neki valami, és hogy a márna ikrájával és az angolna vérével jó lesz vigyázni, mivel mérgezőek, a csukával pedig éles fogai miatt kell nagyon óvatosnak lenni.

Mint megtudtuk, nem csak elméletről van szó, olykor spiccbotos szereléket készítenek, úszót ólmoznak, máskor átveszik, mi minden kell egy feederbothoz. Amit ilyenkor a gyerekek barkácsolnak, azt rendszerint haza is vihetik. Természetesen járnak horgászni is, ahogyan a horgászszövetség versenyein is rendszeresen képviseltetik magukat, ezekre általában két csapattal is szoktak nevezni, és volt olyan év, amikor nyertek is.

A szakkör résztvevői között sokkal több a fiú, az egyik közülük a nyolcadikos Linter Hunor, aki általában már akkor mondja a helyes választ, amikor a kérdés még el sem hangzott. Hunor nagycsoportos kora óta horgászik, és azóta gyakorlatilag minden nap kimegy a közelben lévő, de már Győr-Moson-Sopron megyéhez tartozó Cséri tavakhoz, hogy fogjon valamit. Egyszer egy tizenkét kilós ponty akadt a horgára, amit egymaga fárasztott ki, édesapja csak a szákba emelésben segített. Mint elmesélte, horgászott már a Dunán is, ahol egészen mások, hosszúkás testűek a halak. Hunor igazi sporthorgász, a halakat csak karácsony előtt tartja meg, amikor halászlevet készítenek belőlük.

A szakkörön szót ejtettek a fogható és a védett halak közti különbségről is, utóbbi például az aranykárász, ami a Répcelaki tóban is megtalálható, de átvették azt is, mit jelent a tilalmi idő. A szakkörre járó négy lány egyike, az ötödikes Bognár Luca ötéves kora óta horgászik, amióta édesapja először csábította a vízpartra. Ötéves pályafutása alatt legnagyobb fogása egy nyolckilós ponty volt. Mint elmesélte, ha ideje engedi, mindig megy horgászni, bár mostanában a kutyasétáltatás és a tanulás sok idejét elveszi, de a balatonlellei nyári karatetáborban azért mindig kimegy a stégre.

Mint megtudtuk, a gyerekek sok-sok évig járnak a szakkörre, így persze a horgászat aztán már általában egy életen át kitart. A horgászszakkör működését a Magyar Országos Horgász Szövetség utánpótlás-nevelési támogatása és a területileg illetékes Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége is segíti, működik szakkör Sárváron, Celldömölkön és Csepregen is.

Forrás: Vas Népe Horgászoldal - 2019.11.22. - Budai Dávid