Halmentés az árvíz után

A Rába és a Pinka júniusi nagymértékű áradása nem kevés kárt és izgalmat okozott a vízparti települések lakóinak, ezzel együtt a folyóvízi halállományt is érintette. A hirtelen árhullám természetes velejárója, hogy a folyóvízi halaink fajtól, korosztálytól, vízhőfoktól és mederviszonyoktól függően elhagyják a folyó medrét, táplálkozás, szaporodás vagy csak a nyugodtabb vízmozgás előnyei miatt.

Hivatásos halőreink és a vadvizeket járó, lelkes horgászaink ilyenkor figyelemmel kísérik az árterületeket, a hirtelen visszahúzódó vízben, a kisebb gödrökben, korábban kiszárad ágakban, de traktornyomokban is csapdába esett halak, főként ivadékok mentése céljából.

A júniusi árvíz során folyamatosan lehetet híreket hallani elöntött osztrák halastavakról, halnevelő telepekről, illetve váratlan és szokatlan halfajok felbukkanásáról. E mellett a korábban „szokásos” halmentéssel érintett területeken nem tapasztaltunk nagy mennyiségű kint rekedt halat, viszont új helyszíneken megjelent a probléma.

Több helyszínen közel egy hónappal az árhullám levonulását követően derült ki, hogy a már megközelíthető és főleg fizikailag menthető a kint rekedt hal, melyre főleg lelkiismeretes horgászaink hívták fel a figyelmet. Közülük többen a jelzés mellett aktívan részt is vettek a halállomány mentésében, melyet ezúton is szeretnénk megköszönni!

A hatályos jogszabály szerint a halgazdálkodásra jogosult kötelezettsége az őshonos halfajok mentése abban az esetben, ha a mentett halállomány értéke meghaladja a mentés költségeit, ettől függetlenül több lelkes horgászunk a saját eszközeivel és szabadidejében segítette halőreinket.

Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy valamennyi halat nem tudjuk, nem is lehet visszajuttatni a főmederbe, de a horgászaink segítségével így is nagyszámú őshonos hal került vissza a Rábába és a Csörnöc-Herpenyőbe.

Még egyszer köszönjük a halmentésben közreműködő valamennyi horgásztársunk segítségét!