Fókuszban a vándorló halfajok megőrzése és élőhelyeik helyreállítása

Szakemberek, civil partnerek és döntéshozók közös gondolkodása alapozza meg a jövő fejlesztéseit a Danube Lifelines HORIZON projekt keretében. 2025. október 29-én a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet előadótermében lezajlott a Danube Lifelines HORIZON projekt hazai nyitóelőadó-ülése és az azt követő szakmai munkaértekezlet. A nemzetközi jelentőségű program átfogó célja a Duna-vízgyűjtő természetes vízi folyosóinak helyreállítása, az elavult gátak eltávolítása, a partvonalak ökológiai revitalizációja, valamint a vándorló halfajok életfeltételeinek javítása a teljes vízgyűjtőn.

A konferencia központi témája volt az 1995-ben leválasztott, 1,5 km hosszú rábagyarmati holtág Rába folyóhoz történő visszacsatolásának lehetősége, amely az ökológiai összeköttetések visszaállításában mérföldkövet jelent a Rába folyó halállomány erősítését célzó élőhely-fejlesztésben. A kezdeményezés nemcsak a halállomány védelmét és a kritikus migrációs útvonalak helyreállítását szolgálja, hanem olyan természetalapú vízgazdálkodási fejlesztési mintaprogram alapja is lehet, amely a társadalmi igényeket a természetvédelmi szempontokkal összhangban kezeli.

A köszöntőszekció első felszólalója V. Németh Zsolt vízgazdálkodásért felelős államtitkár, a térség országgyűlési képviselője volt, aki kiemelte: „A másfél kilométeres szakasz visszacsatolásának tervei készülhetnek most el, de a jövőben azon leszünk, hogy a kivitelezésre is jusson pénz”, majd hozzátette: a DLL középpontjában a vándorló halfajok megőrzése és élőhelyeik helyreállítása áll a teljes Duna-vízgyűjtőn. Szavai megerősítették, hogy innovatív, új megoldásokra van szükség a hazai vízgazdálkodásban, mondhatjuk úgy is, hogy egy  korszakváltás zajlik a vízgazdálkodásban. Kiemelte: a fókusz a jövőben áthelyeződik az árvízvédelemről a vízkészletekkel való felelős gazdálkodásra és minden szereplőnek alkalmazkodni kell a megváltozott éghajlati viszonyokhoz és az ágazatoknak együtt kell működni a hazai vízkészletek megóvása érdekében.

A projekt hét országot érint: Németország, Ausztria, Szlovénia, Szlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária területére eső folyószakaszokon, amelyek lefedik a Duna-vízgyűjtő felső, középső és alsó részét. A helyszíneket ökológiai értékük alapján jelölték ki – ezek értékes élőhelyek és kritikus migrációs útvonalak újjáélesztésének pontjai lehetnek. A projekt hozzájárul ahhoz az átfogó uniós célhoz, hogy 2030-ig legalább 25 000 kilométer vízi ökológiai folyosó kerüljön helyreállításra.

Vasas Gábor, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatója, tudományos tanácsadó köszöntőjében hangsúlyozta a vízi élőhelyek helyreállításának tudományos és közösségi jelentőségét.

A bevezető előadást Erős Tibor, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) Hal- és Konzervációökológiai Kutatócsoportjának vezetője, a DanubeLifelines projekt vezetőségi tagja tartotta. Előadásában bemutatta a projekt céljait és részletesen ismertette a Duna vízgyűjtőjén tervezett feladatokat. Kiemelte a közös gondolkodás és  tervezés meghatározó szerepét a vizes élőhelyek restaurációjában. Mint mondta, a valóban fenntartható és hosszú távon működő megoldások leginkább akkor születhetnek meg, ha a kutatók, természetvédelmi szakemberek, vízügyi döntéshozók, halgazdálkodók és civil szervezetek már a tervezés legkorábbi szakaszától kezdve párbeszédben dolgoznak együtt.

Ahogy Erős Tibor fogalmazott: Természetesen ez nagyon sok idő és energiabefektetést kíván minden érdekelttől. Azonban az ilyen, konszenzusra épülő restaurációs tervek sokkal nagyobb eséllyel válnak elfogadottá és támogatottá a társadalom széles rétegei által – és végső soron ezek a projektek azok, amelyek valóban életre kelnek a gyakorlatban is.

A Rábagyarmati holtág rehabilitációs koncepcióját Végh Attila, a Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság ökológusa mutatta be „Természetvédelmi célú rekonstrukció” fókuszban, részletezve a természetes partviszonyok visszaállítását és a vizes élőhelyek revitalizálását.

A rendezvény szakmai blokkjában kiemelt figyelmet kapott a Duna-vízgyűjtő átjárhatóságának vizsgálata, külön szekció keretében. Az előadások a migrációs akadályok feltárásától a helyreállítási lehetőségek bemutatásáig átfogó képet adtak a folyórendszer jelenlegi helyzetéről és jövőbeli fejlesztési irányairól. Szabó‑Mészáros Marcell, a BME Építőmérnöki Kar Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék tudományos munkatársa vette górcső alá a Gönyű–Budapest közötti Duna-szakasz átjárhatósági és halmigrációs viszonyait. A folytatásban Dávid Szilvia az OVF képviseletében az Európai Unió természet-helyreállítási rendeletéhez kötődő átjárhatósági vizsgálatok és fejlesztési elvárások gyakorlati vetületét mutatta be, rámutatva a főmedri rehabilitáció és az élőhelyi kapcsolatok javításának stratégiai jelentőségére.

Majd Takácsné Tóth Ágnes, szintén az OVF részéről, a mellékágak revitalizációs lehetőségeit emelte középpontba, hangsúlyozva a folyó-dinamikai beavatkozások és az élőhely-rehabilitáció összehangolásának szükségességét. Ezt követően a WWF regionális „Élő Folyók” programjának tapasztalatait ismerhették meg a résztvevők Ádám Szilvia tolmácsolásában, aki az eddigi helyreállítási projektek tanulságait, nehézségeit és innovatív megoldásait ismertette. A délelőtti szekció zárásaként a Dunai mellékágrendszerek természetvédelmi dilemmáit és kezelési szempontjait mutatta be Tóth Balázs, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság hidroökológiai felügyelője, rávilágítva a természetvédelmi, vízgazdálkodási és közösségi használati célok közötti felelős egyensúly megteremtésének kihívásaira.

A délutáni szakmai blokk a horgászszervezetek és halgazdálkodási szakemberek előadásaival folytatódott. A szekciót Ivancsóné dr. Horváth Zsuzsanna, a MOHOSZ alelnöke, valamint a Sporthorgász Egyesületek Győr-Moson-Sopron Megyei Szövetsége ügyvezető elnöke nyitotta meg, aki kiemelte, hogy a Duna és ágrendszere kezelésében a természetvédelmi célok és a horgászati hasznosítás egymással összhangban lehetnek sikeresek.  Részletesen bemutatta a szervezetüket és az ágrendszer hasznosításának tapasztalatait, a térség páratlan horgászturisztikai jelentőségét és a jövőbeni élőhely-fejlesztési irányokat.

A folytatásban a Duna északi szakaszainak halgazdálkodási súlyát és fejlesztési jövőképét Osvald Zsolt, a Komárom-Esztergom megyei Horgászegyesületek Szövetsége ügyvezető igazgatója ismertette, külön hangsúlyozva és számos példán bemutatva az ifjúság és az utánpótlás-nevelés jelentőségét, mely a Duna természeti értékeinek és halállománya védelmének egyik alappillére.

Ezt követően a fővárosi térség tapasztalatait a Duna halgazdálkodási hasznosításáról és jövőbeni célkitűzéseiről Dudás Tibor, a Fővárosi Horgászegyesületek Szövetsége ügyvezető igazgatója foglalta össze, kiemelve a rendkívül intenzív hajózási problémákból eredő horgászati és halélőhely-védelmi nehézségeket, valamint a kormorán gyérítésében szerzett pozitív és negatív tapasztalatait, amely rávilágított, hogy a védett, értékes halfajok is milyen gyakran kerülnek terítékre e madarak esetében, így nemcsak a horgászati célú halállományt veszélyezteti e madarak túlzott jelenléte a természetes élővizeken.

A horgászati szakmai előadások záróblokkjában Puskás Norbert, a MOHOSZ alelnöke, valamint a projektpartner SHE‑K Vas Megyei Szövetsége ügyvezető elnöke ismertette a Rába folyó Vas vármegyei szakaszára vonatkozó hasznosítási tapasztalatokat, valamint a Rába és mellékfolyóinak élőhely-fejlesztési koncepcióját. Előadásában hangsúlyosan megjelentek a Sporthorgász Egyesületek Vas Vármegyei Szövetsége által elért eredmények, valamint a horgászati és horgászturisztikai projekt-tapasztalatok. Kiemelte, hogy ma már egyértelmű társadalmi és horgászközösségi elvárás, hogy a természetes vízfolyások és hal-ívóhelyek állapotának védelme, fejlesztése ne csupán elméleti célként, hanem kézzelfogható beavatkozások révén, a valóságban is fejlődést mutasson.

Felhívást intézett a jelenlévő szervezeti és szakmai szereplőkhöz, hangsúlyozva a vízügyi, természetvédelmi és horgászati ágazat közötti együttműködés fontosságát. Rámutatott, hogy bár e szakterületek eltérő megközelítést alkalmazhatnak, ezen a területen a természetes vizek védelmében valódi és tartós eredményt kizárólag közös munkával és összefogással lehet – és kell is – elérni, hiszen az éghajlati viszonyok változása minden szereplőt alkalmazkodásra kényszerít. A prezentáció végén külön kitért a MAHOP Plusz programhoz kapcsolódó élőhelyfejlesztési irányokra a vasi vizeken. Felvázolta, hogy a Rába folyón, és akár a Kis-Rábán is, reális eséllyel készülhet pályázat olyan élőhely-rehabilitációs beavatkozásokra, mint a régi holtágak visszakötése és új, illetve revitalizált ívóhelyek kialakítása. Első körben a Nicki holtág és a Kis-rába holtágak kerülhetnek beadásra, de több holtág is „terítéken” van. Külön örömét fejezte ki a Rábagyarmati holtág rehabilitációs tervezésére elnyert nemzetközi támogatás kapcsán, amelyet hosszú és kitartó szakmai munka előzött meg. Köszönetet mondott a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság szakmai partnerségéért, kiemelve, hogy a 2024 nyarán közösen végzett terepbejárások és egyeztetések nyomán a korábban még csak álomként megfogalmazott projekt mára olyan előkészítettségi szintre jutott, amely néhány éven belül engedélyes, vízjogi tervvel alátámasztott fejlesztésként valósulhat meg. A tervek elkészítésével és az engedélyezési folyamattal párhuzamosan már most azon kell dolgoznunk, hogy közösen feltérképezzük és megtaláljuk a megvalósítást biztosító pályázati és egyéb pénzügyi forrásokat is, hogy a projekt a lehető legnagyobb eséllyel léphessen a tényleges kivitelezés szakaszába.

A szakmai nap záróelőadásaként a Duna egyik legikonikusabb őshonos fajára, a kecsegére helyeződött a fókusz. Guti Gábor, a Széchenyi István Egyetem Alkalmazott Fenntarthatóság Tanszék tudományos főmunkatársa ismertette a halfaj dunai élőhelyeinek térképezését, természetvédelmi helyzetét és az élőhely-rekonstrukció jövőbeli lehetőségeit.

Az előadóülést követő munkaértekezleten Erős Tibor ismertette az élőhely-fejlesztésekhez kapcsolódó tájtervezési lehetőségeket, majd a résztvevők megvitatták az ezekhez kapcsolódó konfliktusos kérdéseket. A nap lezárásaként a résztvevők azzal a megerősítő szakmai és közösségi üzenettel távoztak, hogy a dunai és rábai élőhelyek, valamint a halállomány védelme, helyreállítása és szaporodási sikerének előmozdítása – a természetvédelem, a tudomány és a horgásztársadalom partnerségében – valós cselekvések révén érhet célba a jövőben is. A közös célok mentén a jövő élőhelyfejlesztéseinek alapját a fenntarthatóság, a partnerség és az ökológiai szemlélet egyensúlya adja. A zárószó így egy felelős jövőkép kezdetét is jelentette.