Mentjük a halat, ahol lehet...

Hivatásos és társadalmi halőreink, önkéntes horgászok, valamint a természetért és a halállományért aggódó helyi lakosság segítségével több helyszínen is zajlott, illetve jelenleg is zajlik a veszélybe került halállomány mentése, valamint az elhullott halak összegyűjtése.

Munkatársaink folyamatosan figyelemmel kísérik a veszélyeztetett állóvizek és vízfolyások állapotát, vízszintjét, és ahol szükséges, felmérik a halmentés szakmai és gyakorlati lehetőségeit. Több kisebb patak és vízfolyás esetében megkíséreltük a még vízzel borított szakaszokon, úgynevezett „bögékben” összeszorult halállomány kimentését és biztonságos elhelyezését.

Fontos ugyanakkor tudni, hogy a halmentés nem egyszerűen a halak egyik vízből a másikba történő áthelyezését jelenti. A halgazdálkodási és természetvédelmi szabályok szigorú feltételeket határoznak meg többek között a mentést végző személyekre, az alkalmazható eszközökre, a szállításra, a befogadó vízterületre, valamint az idegenhonos és inváziós fajok kezelésére.

Nagyra értékeljük és köszönjük a helyi lakosság segítő szándékát. Arra azonban mindenkit kérünk, hogy szakmai egyeztetés nélkül ne kezdjen önálló halmentésbe. Egy kifejezetten folyóvízi halfaj tóba történő áttelepítése sok esetben nem jelent valódi mentést, egy inváziós faj – például az amerikai jelzőrák – más vízterületre történő áthelyezése pedig kifejezetten káros lehet.

Ha valaki veszélyben lévő halállományt észlel, kérjük, először vegye fel a kapcsolatot Szövetségünk hivatásos halőreivel a honlapunkon található elérhetőségeken. A cél közös: ahol szakmailag és jogszerűen lehetséges, mentsük meg a halat de úgy, hogy közben egy másik vízi élőhelyet ne veszélyeztessünk.

Sajnos vannak olyan kisvízfolyások is, amelyek az elmúlt években időszakosan vagy tartósan kiszáradtak, és egyes szakaszaik vizes élőhelyként gyakorlatilag megszűntek. Különösen aggasztó, hogy mára olyan, korábban stabilnak tekintett víztestek is kritikus állapotba kerültek, amelyek jelentős őshonos, köztük védett halfajoknak biztosítanak élőhelyet.
A Pinka és a Répce az igen alacsony vízállás ellenére egyelőre még „kitart”, a napokban azonban a Gyöngyös-patak Táplánszentkereszt alatti szakasza gyakorlatilag kiszáradt.

A helyi lakosság - halőreinkkel történt telefonos egyeztetést követően - már megkezdte a bajba jutott halállomány mentését, amelyhez pénteken Szövetségünk munkatársai és önkéntesei is csatlakoztak.
A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy közel 50 kilogramm elhullott halat kellett összegyűjteni. Ezek többsége a Gyöngyösre jellemző domolykó, márna, sujtásos küsz és fenékjáró küllő volt, de egyéb fogható és védett fajok példányai is előfordultak közöttük.

Szerencsére a vasszécsenyi malom alatti szakaszon még időben sikerült beavatkozni, és jelentős számban tudtunk élő halakat kimenteni. A megmentett halállomány megfelelő elhelyezéséről, valamint az összegyűjtött elhullott halak elszállításáról a helyi segítőkkel közösen gondoskodtunk.

Mivel valamennyi közreműködőnek név szerint sajnos nem tudunk köszönetet mondani, a teljesség igénye nélkül külön is köszönjük Farkas Zoltán és Farkas Tamás horgásztársaink, valamint a vasszécsenyi önkéntesek segítségét, akik Zsolnai Zoltán polgármester és Pék Miklós vezetésével sokat tettek a károk mérsékléséért és a még menthető halállomány megóvásáért.
Köszönjük mindenkinek, aki ebben a rendkívül nehéz helyzetben munkával, bejelentéssel vagy önkéntes segítséggel hozzájárul vizeink és halállományunk védelméhez!

Végül ismételten arra kérjük a halállomány sorsáért aggódó horgászokat és helyi lakosokat, hogy amennyiben veszélyben lévő, halmentésre szoruló állományt észlelnek, elsősorban ne a közösségi médiában jelezzék a problémát, hanem közvetlenül Szövetségünket, illetve hivatásos halőreinket értesítsék. Így tudunk a lehető leggyorsabban utánajárni a bejelentésnek, felmérni a helyzetet, és ahol valóban van rá lehetőség.